Mads pedagógusként dolgozik egy iskolában. A munkanapjai során sok időt tölt bent és a szabadban is. Amikor egyik helyről a másikra ment, észrevett valamit:
"Egyszerűen nagyon jó érzés volt mezítláb lenni."
Mads fejében felmerült egy gondolat, amelyet nem tudott kiverni a fejéből: Vajon létezik olyan cipő, amely ugyanolyan kényelmes, mint mezítláb lenni?
Véletlen találkozás
Mads a párja révén ismerte meg a barefoot cipőket. Amikor először felpróbálta őket, olyan volt, mintha valami a helyére került volna.
"Ez fordulópont volt."
Mads úgy érezte, biztosabban és stabilabban áll a talajon. Az időjárástól függetlenül. Ez hatással volt a munkájára és arra, hogyan van együtt a gyerekekkel:
"Frissebbnek érzem magam, amikor a gyerekekkel vagyok. Élettelibbnek, mert érzem magam alatt a földet."
Egy év barefoot cipőben
Valamivel több mint egy év barefoot cipőben töltött idő után Mads úgy érzi, megváltozott az, ahogyan a mozgásról gondolkodik – és arról, hogyan bánunk a lábunkkal.
Szerinte a barefoot cipők nem csak bizonyos embereknek valók.
"Azoknak valók, akik egyszerűen többet szeretnének érezni a lábukkal – és odafigyelni arra, hogyan érzi magát valójában a testük."
Lábak ketrecben
Egy gyógytornásszal folytatott beszélgetés mély benyomást tett Madsra:
"Ha maratonra edzel, edzed a lábadat és a vádlidat – de a lábfejed ketrecbe van zárva, mert a cipő minden támaszt megad neki."
Mads számára érthető volt ez a metafora – a lábfej nem csupán egy eszköz a test alatt, hanem az egész része.
Ezért hord Mads mindennap Vivobarefoot cipőt.
